Szoval itt vagyok es szetnezek magam körul es bepillantok magamba,megvizsgalom a lelkemet,erzeseimet,figyelek a gondolataimra...akkor most mi tevö legyek???
Segitseget akarok kerni,mert döntenem kell!Nehez dönteni,jo lenne egy ket tanacs,de kitöl?Ki tudhatja azt mit erzek most,milyen gondolatok kavarognak a fejemben?Ki erzi ezt a bizonytalansagot?Ram neznek az emberek, az ismerösök es ismeretlenek es azt gondoljak mind magukban:jo neki,neki könnyu,neki szerencseje van...Szoval akkor kihez forduljak a problemammal?Kis gondolkodas utan (2-3het) kezd megvilagosodni egy ötlet:problemammal fordulhatok barkihez,valaszt nem nagyon kapok kerdeseimre.Miert?Mert szinte biztos,hogy az altalam kerdezett embernek pont akkor sokkal nagyobb gondja akad mint nekem es a következö fog bekövetkezni:ram zuditja a sok gondjat,csak magara figyelve,rolam szinte tudomast sem vesz,csak mondja szuntelenul a problemait.Ezt mar ismerem.En csak ulök,egyutterzöen hallgatok,neha kerdezek valamit de valasz nem jön a kerdesemre,csak a problemaaradat.Az viszont renduletlenul es egyszer csak erzem,hogy fogy az energiam,mar nem tudok figyelni es talan mar nem is akarok...Mit is keresek en itt???Az elsö adando alkalommal mar sietek is el onnan,hiszen en akartam segitseget kerni.En voltam aki azt akarta,hogy meghallgassa vegre valaki es az a masik elmondja neki öszinten mit is gondol valojaban az egeszröl...Szoval csak egy kis segitseget kapni mastol.Ezert es sok szamos hasonlo tapasztalatom miatt ugy gondolom a megoldas csakis bennem van.En vagyok a megoldas.Ki az ,aki turelmesebben kepes vegighallgatni a gondjaimat mint en sajat magam?Ki az akinek a legfontosabb vagyok,akinek az en problemam a legfontosabb?Erre jöttem ra,csak en adhatom meg arra a valaszt magamnak,hogyan is legyen tovabb...?Mi szukseges ehhez?Meg kell allni egy kis idöre es magamra figyellni.Nem foglalkozni massal es masokkal csakis magammal.Szoval most megalltam es magammal foglalkozom.Önzö vagyok?Mas azt gondolhatja erröl,en viszont örulök,hogy ez a kis dolog most vegre tudatosult bennem...Rajöttem,hogy foglalkoznom kell a lelkemmel,at kell gondolnom a helyzetem es dolgoznom kell a megoldason.Ez most a feladatom.Kerdes az,hogy megteszem vagy nem.Mert arra is rajöttem,hogy ez nehez...Könnyebb talalni valami latszat elfoglaltsagot,vagy valami urugyet gyartani,miert nem erek ra magammal törödni. ...Kell a penz,rohannom kell!...Bele kell fognom ebbe,meg kell csinalnom azt!...Megkertek valamire es en megint nem tudtam nemet mondani!Pedig hanyszor megfogadtam...
Ezert döntöttem el,szanok vegre magamra egy kis idöt,vagy ha szukseges,meg többet is.Hadd legyek vegre en az elsö,hadd legyen most nekem az en gondom a legfontosabb...Ki dönthetne ebben a dologban ,ha csak nem en!Igen,jol meggondoltam es adok magamnak annyi idöt amennyit csak kell...A cel erdekeben hajlando vagyok aldozatot hozni!Hu,de nehez volt leirni,de most buszke vagyok magamra:hoztam egy döntest!Es ez az EN DÖNTESEM, nem mas utasitasara cselekszem...Erre is igaz lesz a mondas?:... minden ember a sajat szerencsejenek kovacsa!en most kovacs leszek es megkovacsolom a szerencsemet!!!
De most terjunk vissza arra ami miatt vegul is irasba kezdtem.Mi is ez a problema? Mi is ez a sorsfordulom?Legközelebb erröl irok...Mikis
